emberi tudat számítógép

Az emberi tudat merevlemezen

agy számítógépre töltése

Aki látta a Transzcendens című filmet Johnny Depp főszereplésével, az érti, miről van szó. A filmben a mesterséges intelligencia legelismertebb szakértője ellen egy radikális szervezet merényletet követ el, élete végveszélyben, ezért felesége és legjobb barátja úgy döntenek, a haldokló tudatát számítógépre töltik.

Az ötlet azonban nem a fikció mestereinek elméjében született. Elsőként – jóval korábban, még a számítógépek általános elterjedése előtt, Hans Moravec állt elő a gondolattal, hogy egyszer majd az emberi tudatot is számítógépes merevlemezre tölthetjük fel. Az ötletet a pittsburghi Carnegie-Mellon Egyetem Robotikai Laboratóriumát igazgató kutató a Mind Children című (Elme-gyermekek) 1988-ban írt művében vetette fel, mi több, teoretikus, de a legapróbb részletekbe menő aprólékossággal ki is dolgozta a művelet részleteit. Moravec elmélete alaposan meghökkentette a  közvéleményt: akkoriban még nem tűnt vonzó perspektívának a  programmá válás, mint túlélési alternatíva. Ám például Balla D. Károly magyar író tíz évvel később már ezt írta: „Halálom után digitális szövegállomány szeretnék lenni.”

tudat feltöltése merevlemezreHúsz évvel később a világ egyik legismertebb mesterséges-intelligencia kutatója, Marvin Minsky azt fejtette ki részletesen, hogy a túlnépesedés ellen azt jelentené a megoldást, ha mondjuk tízmilliárd ember feltöltené az agyát néhány köbméternyi számítógépre. Azon a konferencián, ahol ez elhangzott, nem csupán Ray Kurzweil amerikai feltaláló volt jelen (aki többek között a jövővel kapcsolatos, vakmerő elképzeléseiről is közismert), de ott volt például a Second Life-os Philip Rosedale is. Ők azon a véleményen voltak, hogy merésznek éppenséggel merész elképzelés, de alapvető gondok vannak vele: nem is csak technológiaiak, hanem másfélék is. Fenntartásai voltak Galántai Zoltán magyar jövőkutatónak is, aki szerint nem ártana, ha a mesterséges intelligencia kutatói időnként elolvasnának egy-egy filozófiai problémákról szóló összefoglalót.

Az agyam én vagyok (?)

Okfejtése szerint még ha túl is tesszük is magunkat azon a kérdésen, hogy valóban lehetséges-e tökéletes másolatot készíteni valaki agyáról és tudatáról (bármit jelentsen is ez), továbbra is ott van a probléma, amit a filozófia már alaposan kitárgyalt.

Tegyük fel – fejtegeti például Stephen Law Filozófiai fogások című könyvében -, hogy a marsi tudósok kifejlesztettek egy olyan szkennert, amely nagy távolságból is képes végigelemezni, majd duplikálni a testeket… Én nem is tudok róla, hogy az űrben repkedő marslakók célba vettek ezzel a duplikátorral, és a duplikátor eközben atomról atomra reprodukál engem az űrhajó fedélzetén, mi pedig innentől kezdve hajlamosak lennénk azt hinni, hogy az ott a távolban én vagyok – elvégre ugyanazok az emlékei, gondolatai, szándékai. Mindenben pontosan ugyanolyan, mint én. Ha viszont eközben engem, az eredetit a Földön nem porlasztottak atomjaimra, akkor a földi példány bizony továbbra is én vagyok – mert miért is ne lennék én én csupán amiatt, hogy valahol a távolban készült rólam egy másolat. Hiszen az egy dolog, hogy a másolat mit él meg, mit gondol/érez a marsi űrhajó fedélzetén, az pedig egy másik dolog, hogy mit érzek/gondolok, mit élek át én a Föld felszínén. És mivel nem nehéz párhuzamot találni a fentebbi gondolatkísérlet meg aközött, hogy töltsük fel az agyunkról készült digitális másolatot egy számítógépekre, és közben legyünk meggyőződve róla, hogy az tulajdonképpen mi vagyunk, a kutató mindenképpen azt javaslja, hogy mielőtt valaki ilyesmire vállalkozna, jól gondolja át a fentebbieket. És utána –  ne tegye meg.

Whole brain emulation – elmefeltöltés

Az emberi agy számítógépre töltésének azóta külön szakága alakult ki és tudományos műszó is született rá: Whole brain emulation (WBE) – teljes agyemuláció: agyfeltöltés, elmemásolás, elme átadása. Vagyis:

Az agyemuláció az a hipotetikus és futurisztikus folyamat, melynek során az adott agy mentális állapotának (ideértve a hosszú távú memóriát és az éntudatot) leolvasása, beszkennelése és fizikai adathordozóra, számítógépes merevlemezre történő másolása megtörténik.

A számítógép ezután elindíthatja az agy információfeldolgozásának szimulációs modelljét oly módon, hogy a másolat alapvetően ugyanúgy reagáljon, mint az eredeti agy, azaz az agytól minden releváns szempontból megkülönböztethetetlen legyen, továbbá én-azonos tapasztalattal  és tudással rendelkezzen.