1985 után a
peresztrojkaként ismert időszakban, a Szovjetunióban megerősödtek a nemzeti
mozgalmak, amelyek többek közt hozzájárultak a tagköztársaságok kiválásához.
Ukrajna 1991-ben deklarálta függetlenségét, bár már a korábbi években is születtek
olyan, a mai napig hatályos törvények, rendeletek, amelyek az államiság kialakulását
jelentő jogalkotási folyamat részeként vizsgálandók.
Ukrajna oktatásának
irányelveit az 1992. december 23-24. között megtartott Ukrajnai Pedagógusok
1. Kongresszusán fogadták el „Az oktatás állami-nemzeti programja. Ukrajna
a XXI. században” címmel. A program meghatározza az ukrajnai oktatás stratégiáját
a közeljövőre és a távlatokra vonatkozóan. A program első fejezete az oktatási
reformok stratégiai feladatait, prioritásait, elveit és az alapvető teendőket
tartalmazza. A következő fejezetek az oktatás tartalmára, a nemzeti nevelésre,
az iskola előtti nevelésre, a közoktatásra, az iskolán kívüli nevelésre, a
szakképzésre, a felsőfokú oktatásra, a katonai képzésre, a posztgraduális
képzésre vonatkozó terveket írják le. Külön fejezetek foglalkoznak a pedagógusok
szerepével, szociális védelmükkel, az oktatási rendszeren belüli tudományos
tevékenységükkel, az oktatás irányításával, anyagi technikai ellátottságával,
a külkapcsolatokkal.
Az oktatás fő
stratégiai feladatai között szerepel a nemzeti oktatási rendszer felépítése
és újjászervezése, az oktatás szintjének a fejlett országok színvonalára emelése,
aminek érdekében gyökeres reformokat kellene végrehajtani az oktatás koncepciójában,
szerkezetében, szervezésében. Az alapgondolatok egyike az állami monopólium
megszüntetése az oktatás terén azáltal, hogy az államival egyenlő feltételek
mellett nem állami oktatási-nevelési intézményeket létesítenek, az állami
intézményeket pedig demokratizálják. Az oktatási reformok végrehajtásánál
prioritásként tüntették fel a nemzeti oktatási rendszer felépítését, melyhez
minden oktatási intézményben megfelelő körülményeket kell teremteni. Minőségileg
javítani kell az alaptantárgyak, az ukrán nyelv, az idegen nyelv, a történelem,
az irodalom, a matematika és más természettudományok oktatását. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994:
6-7.)
A dokumentum
szerint az oktatás reformjának megvalósítása a következő alapvető teendőket
igényli:
az oktatás fejlesztését támogató hangulat kialakítását társadalmi szinten;
leküzdeni az általános humán értékek devalvációját, a nemzeti nihilizmust;
progresszív koncepciókat kidolgozni az oktatás fejlesztésére;
a totalitárius államban meggyökeresedett tekintélyelvű pedagógia helyett
új irányzatokat meghonosítani;
a feladatokra felkészíteni a gyakorló pedagógusokat és felnevelni a pedagógusok
új generációját;
az oktatást új gazdasági alapokra helyezni;
átszervezni a meglévő oktatási intézményeket, új intézményeket és regionális
központokat létrehozni;
megvalósítani a tudomány és oktatás szerves integrációját;
létrehozni az oktatás új normatív és jogi bázisát. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA
„OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 7-8.)
A reformok megvalósításának
fő elvei között szerepel a prioritás biztosítása az oktatás számára. Az oktatási
reformok elvi alapját az oktatás demokratizálásában, humanizálásában, nemzeti
irányultságának megteremtésében, nyitottságának kialakításában határozták
meg. A nevelés és oktatás egységének, folytonosságának biztosítását, sokrétűségének,
változatosságának a kialakítását szintén elvi alapként definiálták. (GYERZSAVNA
NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 8-10)
Az oktatás tartalmát
illetően stratégiai feladatként az oktatás állami normatíváinak kidolgozása
szerepel, továbbá alternatív választási lehetőségek biztosítása a tanulók
számára, a tananyag differenciálása és integrálása, az ukrán nyelv oktatásának
bevezetése minden oktatási intézményben. Hangsúlyt kap az integrált stúdiumok
bevezetése, a szakemberképzés mobilitásának biztosítása a munkaerőpiac igényeinek
figyelembevételével, amelyet a rokon szakok integrációja révén kívánnak megoldani.
(GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA
XXI SZTOLITTYA, 1992: 11-14)
A nemzeti nevelés
fő céljaként a felnövekvő nemzedék szociális tapasztalatainak megszerzését,
az ukrán nép szellemi értékeinek átörökítését, a nemzetiségi kapcsolatok magas
kultúrájú elsajátítását, az ukrán állampolgári tudat kinevelését tekintik.
A program szerint a nemzeti nevelés reformjának prioritásai a következők:
a nemzeti tudat,
a hazaszeretet és a saját nép iránti szeretet és tisztelet kialakítása, az
állam javára végzett tevékenység és a haza védelme;
a szülők, a
nők, az anyák, a nép kultúrája, történelme iránti tisztelet kialakítása;
magas nyelvi
kultúra meghonosítása, az ukrán nyelv elsajátítása;
az Ukrajnában
élő nemzetiségek kultúrája, szokásai, tradíciói iránti tisztelet kialakítása;
lehetőség biztosítása
a szabad világnézet kialakításához;
az általános
emberi, erkölcsi normák megerősítése;
civilizált gazdaszellem
nevelése, alkotómunka-szerető egyéniség kialakítása;
az ukrán alkotmány,
állami jelképek, jogalkotás iránti tisztelet megteremtése;
a természet
iránti szeretet, az ökológiai kultúra nevelése;
az egyéni hajlamok,
tehetségek kibontakoztatása, az ehhez szükséges feltételek megteremtése, a
lehetőségek biztosítása;
az ifjúság felkészítése
az életre egy megváltozott, piaci rendszerre épülő társadalomban. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA
„OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 15-17)
Az iskola előtti
nevelés terén a program a hangsúlyt az anyanyelv elsajátítására helyezi a
családban és az óvodában, valamint a szülők, a család, a haza iránti szeretet
nevelésére. A nevelés alapját a családi nevelés, a népi pedagógia, a nemzeti
kultúra, a tudomány és a világ pedagógiai eredményeinek figyelembe vételével
történik. A szülők teljes felelősséggel tartoznak a gyermekük neveléséért
és tanulásáért. A társadalmi nevelés folytatja a családi nevelést a gyermek
fejlődése érdekében, melynek alapja a nemzeti kultúra és szellem, az adott
régió nemzetiségi összetételének és lehetőségeinek figyelembevételével. Stratégiai
feladatként a megfelelő szociális-gazdasági feltételek és erkölcsi-pszichológiai
feltételek megteremtését tekintik. Az iskola előtti nevelés tartalmi, módszertani,
formai megújulását feltételezi. Prioritásként tüntetik fel a tehetségek és
a fogyatékosok korai felismerését és a fejlődésükhöz szükséges feltételek
megteremtését, a családi és társadalmi nevelés integrálásának megvalósulását.
Az elképzelések megvalósítása szempontjából az óvodai hálózat kiépítését és
a kérdés komplex megközelítését tartják fontosnak, új állami normatívák kidolgozását,
új nevelési programok megírásának ösztönzését. (GYERZSAVNA
NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992: 18-21)
Az általános
képzés három szintjét különbözteti meg az elfogadott dokumentum: elemi, alap
és középfok. Az elemi szinten a tanulóknak el kell sajátítaniuk az írás, az
olvasás és a számolás alapjait, a könyvek és egyéb információhordozók használatát,
ismerjék környezetüket, sajátítsák el a civilizált érintkezési normákat, az
általános emberi értékeket.
Az alapiskolának
biztosítani kell az ukrán és az anyanyelv tökéletes elsajátítását, az alaptárgyak
olyan szintű ismeretét, amely tanulmányaik folytatásához, vagy a munkába állásukhoz
szükséges, magas állampolgári öntudattal rendelkezzenek és alakuljon ki világnézetük.
A teljes középiskoláknak
mélyebb tudást kell biztosítani az alaptudományokból, hogy az érettségizettnek
teljes képe legyen a természetről, a társadalomról, az emberről, az egyén
társadalomban betöltött szerepéről. Ezen intézmények között jelentős szerep
jut az új típusú iskoláknak: gimnáziumoknak, líceumoknak, tehetséggondozó
iskoláknak, szakosított osztályoknak, magániskoláknak, vasárnapi oktatásnak
és komplex intézményeknek. Stratégiai feladat (figyelembe véve Ukrajna regionális
különbségeit) az oktatás nemzeti alapon történő megvalósítása, az állami komponens
elsajátítás, az oktatási hálózat kialakításának tökéletesítése, azok jogi
védettségének biztosítása. A prioritásirányok közül fontosnak tartják a humán-,
a reál- és természettudományi tárgyak közötti racionális arány kialakítását,
választási lehetőségek megteremtését az egyéni képességek fejlesztéséhez,
a falusi iskolák szociális-kulturális fejlesztését. A reformok főbb teendői
között szerepel az állami normatívák kidolgozása, az oktatás szerkezetének
a kialakítása a szinteknek megfelelően, a régiók igényeinek figyelembevételével.
Fejleszteni kell a különböző alapítású iskolák hálózatát, a két három éves
szak és szakmai irányultságú intézmények hálózatát, az iskolák informatikai
felszereltségét ,a falusi iskolák kiemelt anyagi és technikai támogatását,
szakember-ellátottságát. Véghez kell vinni az iskolák attesztációját és akreditációját,
tulajdonformájuktól függetlenül. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA
XXI SZTOLITTYA, 1994: 22-26)
Az iskolán kívüli
munka és nevelés arra irányul, hogy kielégítse a tanulók egyéni érdeklődését,
alkotó önmegvalósulásukat, felkészítse a diákokat az aktív szakmai és társadalmi
tevékenységre. Stratégiai feladatként jelöli meg a program a megfelelő feltételek
megteremtését, tartalmas időtöltés kialakítását a leghaladóbb hazai és külföldi
tapasztaltok figyelembevételével. A megvalósításnál hangsúlyt fektetnek a
társadalmi szervezetek, a szülők szerepére és az állami támogatás mértékének
növelésére. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”.
UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 6-7)
A szakmai képzés
stratégiai feladatai között szerepel a fejlett országok szintjén a szakmák
elsajátításához szükséges megfelelő feltételek megteremtése, az állami és
regionális érdekek figyelembevételével. A szakképzési reformok alapirányainak
meghatározásánál a következőkre helyezik a hangsúlyt: az állami és regionális
munkaerő-szükséglet feltérképezése, a képző intézmények hálózatának optimális
kialakítása, különböző tulajdonjogú új típusú intézmények alapítása, a szakmai
tájékoztatás hatékony módszereinek kialakítása, az új gazdasági szociális
és kulturális oktatási körülményeknek megfelelő képzési formák létesítése,
amely segíti Ukrajna integrálódását a nemzetközi szakképzési rendszerbe. Ennek
érdekében szükségesnek tartják az állami normatívák megállapítását a képzési
szinteknek megfelelően, hogy megteremtsék a diplomák ekvivalenciáját. A megvalósítás
szempontjából fontosnak tartják a meglévő intézmények akkreditálását, az új
típusú intézmények szakmai, szervezeti és tudományos módszertani feltételeinek
kidolgozását, a szellemi és testi fogyatékosok szakképzési lehetőségeinek
kibővítését, a különböző szakmák professziogramjainak összeállítását, új szakmai
tantervek, szakkönyvek kibocsátását, a nevelési oktatási folyamat korszerűsítését,
megújítását, demokratizálását a működő oktatási intézményekben, szakemberek
külföldi képzését, átképzését, valamint külföldiek alkalmazását és képzését
itthon. Tervezik olyan intézkedések kidolgozását, amelyek érdekeltté tennék
a vállalatokat a képzés támogatásában, korszerűsítésében, biztosítanák a megfelelő
szintű anyagi és technikai feltételeket a megújuláshoz. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA
XXI SZTOLITTYA, 1994: 29-32)
A felsőfokú
oktatás stratégiai feladatai között van az egymásra épülő, dinamikus, alapos
tudást biztosító képzési rendszer megteremtése, amely kielégíti az egyének
igényeit a tehetségüknek megfelelő képzési szint elérésében. Az intézményhálózat
kialakításánál figyelembe kell venni az állampolgárok, régiók és az állam
lehetőségeit és érdekeit. A felsőoktatás színvonalát a fejlett országok szintjére
kívánják emelni, hogy integrálódhassanak a nemzetközi tudományos életbe. Kiemelt
irányokként ezen a téren a következő feladatokat értik: kidolgozni az állam,
a régiók gazdasági és kulturális ágazatainak felsőfokú képzettséggel rendelkező
szakemberigényeinek prognózisát, a felvétel rendszerét, a tehetségesek támogatásának
rendszerét, az intézményhálózat optimális számának meghatározását. Kiemelt
szerepet szánnak az egyetemi képzésnek, új képzési modelleknek. A megfelelő
gazdasági motivációs rendszer kialakítását is fontosnak tartják, lehetőleg
úgy, hogy illeszkedjék a nemzetközi rendszerbe. A tartalmi megújulás, melynek
alapja a hatékony pedagógiai módszer és technológia, szintén szerepel a tervezetben.
A további elképzelések:
bekapcsolódni a nemzetközi számítástechnikai rendszerbe, folyamatos képzés
szempontjából kihasználni a felsőoktatásban rejlő lehetőségeket, demokratizálni
az intézményeket. Alapvető teendőkként tartják számon a tudományos alapossággal
előkészített távlati tervezést, a demográfiai mutatók figyelembevételével
régiók szerint a 2005. évig, a változások prognosztizálása alapján különböző
oktatásfejlesztési modellek kidolgozását. Tervezik az állami és nem állami
rendszerek lehetőségeinek egyesítését a célok elérésében. Fontosnak tartják
kidolgozni a különböző képzettségek követelményeinek leírását a nemzetközi
és hazai gyakorlatok alapján. Az egyetemeket a nemzet vezető tudományos és
kulturális módszertani központjává kívánják alakítani. Célszerűnek tartják
integrációjukat, amely egyetemek, felsőoktatási intézmények, kollidzsek, szakképzési
intézetek, líceumok egyesítésével valósulhat meg. A tervezet szerint célszerűnek
tartják, hogy Ukrajna és más államok közös felsőoktatási intézményeket hozzanak
létre, s minél szélesebb körben kívánják alkalmazni külföldi felsőoktatási
intézmények tanárait. Diákcseréket terveznek, illetve támogatni akarják az
ukrajnai diákok külföldi tanulmányait. Szerepel a dokumentumban komplex felsőoktatási
tudományos kutatások szervezése, illetve a diplomák nemzetközi elismertségének
biztosítása.
Ki kell dolgozni
az oktatás minőségének ellenőrzésére szolgáló rendszert, hogy megállapíthassuk
az oktatás szintjének megfelelő állami normatívákat. Fontos teendő mindegyik
felsőoktatási intézmény akkreditálásának lebonyolítása. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA
„OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 33-36)
A katonai képzés
az általános oktatási rendszer teljes jogú része, amely magában foglalja a
katonai alapképzést, a hadkötelesek szakmai felkészítését a szakképző intézetekben
és szervezetekben, a továbbszolgáló katonák felkészítését a hadseregben, a
főállású katonai szakemberek felkészítését a különböző szintű katonai oktatási
intézetekben, valamint a civil intézetek katonai tanszékein, a posztgraduális,
az adjunktusi, a doktori képzést, valamint az ukrán hadsereg tudományos akadémiáján
folytatott képzést. Stratégiai feladatként jelölik ki az államvédelem ellátását
megfelelő nagy tudású szakemberrel, a meglévő intézetek potenciáljának kihasználását,
integrálását. A reform alapvető irányai szerint fontos az állam katonai doktrínájának
megfelelő képzési szükséglet, igény megállapítása, a képzés tartalmi megújulása,
az intézményhálózat optimális kialakítása, a civil és a katonai képzés integrálása,
az együttműködés a hasonló nemzetközi intézetekkel, a hadtudományok fejlődéséhez,
fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosítása. A teendők közül az általános
képzésre vonatkozó tendenciák mellett érdekes, hogy fontosnak tartják a katonai
szakmák diplomáinak elismertetését a civil termelési szférában, a képzés tudományos
és jogi elismertetésének megteremtését, a tanári kar pályázati alapon történő
kiválasztását, valamint szerződéses alkalmazásukat, a katonai oktatás egységes
információs rendszerének megteremtését, amely a megfelelő állami rendszer
részét képezné. (GYERZSAVNA
NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994: 37-40)
A posztgraduális
képzés rendszerén a felsőfokú képzést követő felkészítést, továbbképzést,
átképzést, aspiránsi és doktori képzést értik. Stratégiai feladatként jelölték
ki a megfelelő feltételek biztosítását, a folyamatos tudományos és szakmai
szint fejlesztését, a tudományos és pedagógiai felsőoktatási dolgozók képesítése
nemzeti rendszerének kidolgozását. A reformok iránya szempontjából a rendszer
tökéletesítését, hálózatának optimális kialakítását, tartalmának nemzeti voltát,
a doktori és kandidátusi címek odaítélését ellátó doktori tanácsok munkájának
és hatáskörének, rendszerének tökéletesítését és az intézmények szoros együttműködését
a munkaközvetítő irodákkal, központokkal. A megvalósítandó feladatok közül
a szükségletek felmérését, az intézmények akkreditálását, a képzés időtartamának
és tartalmának egységesítését, a külföldi képzési lehetőségek kihasználását,
lehetőséget adni minden IV. fokozatú felsőoktatási intézménynek doktori képzés
indítására, a nem állami felsőoktatási intézeteket jobban kihasználni a marketing,
a menedzserképzés és átképzés terén. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1994:
40-42)
A program szerint
a pedagógusokra hárul az új nemzeti oktatási rendszer létrehozása, ezért a
fő figyelmet az új korosztály általános kulturális szintjének emelésére, szakmai
képzettségük, szociális státusuk növelése kell fordítani. A szociális státuszuk
emelése szerepel a prioritások között is. Alapvető feladatokként a pedagógusok
képzési rendszerének létrehozását tekintik, amely alapos változásokat igényel
a tartalmi, a formai és a módszertani felkészítés terén, melybe be kívánják
vonni a társadalom legjobb szellemi erőit. A tervek szerint kellő figyelmet
fognak fordítani a folyamatos képzésre, megteremtik a feltételeket a szakmai
szabadsághoz, az alkotó tevékenységhez, a kezdeményezőkedvhez, a pedagógiai
innovációkhoz, kidolgozzák a szakmai tevékenység minősítésének új rendszerét.
(GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA
XXI SZTOLITTYA, 1992: 43-44)
Az oktatási nevelési folyamat résztvevőinek szociális
védelméről szóló fejezetben stratégiai feladatként az oktatásban való részvétel
lehetőségének gazdasági, jogi és szervezési garanciáinak megteremtését, a
rendszerben dolgozók alapvető emberi jogainak biztosítását tekintik. A megvalósítás
alapvető feladatai között hangsúlyosan szerepel a szociális háló megteremtése
az érdekeltek számára az új politikai és gazdasági feltételek közepette. Tökéletesíteni
kívánják a jogi garanciák rendszerét, a résztvevők életszínvonalának növelését,
a szociális, a kulturális és a fiziológiai szükségleteinek kielégítését. Alapvető
teendőként a kérdés komplex kezelését tekintik, továbbá a normatív bázis megteremtését
a gyermekek, a diákok, az aspiránsok szociális státuszának védelmére, melynek
a képesítés megszerzését segítő kölcsönrendszer kidolgozása is a részét képezné.
A sérültek,
árvák, hátrányos helyzetűek segítése érdekében kedvező gazdasági és jogi feltételeket
kell biztosítani. (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:45-47)
A rendszeren
belüli tudományos tevékenységnek a tervek szerint meg kell felelnie a tudomány
területén elért legújabb eredményeknek. Stratégiai feladatokként határozták
meg a tudományok dinamikus fejlődését, ami az oktatás és nevelés tökéletesítését
segíti. A reformok prioritási irányát az akadémiai, felsőoktatási és szakirányú
tudományok integrálásában látják, a pedagógiai tudományok szerepét az oktatás
fejlesztési stratégiájának kidolgozásában, a nemzeti iskola felépítésére,
új pedagógiai technológia alkalmazására vonatkozóan. Az alapvető teendők között
tartják számon a felsőoktatási intézményekben folyó kutatásokat, amelyek az
intézmények akkreditálásánál és attesztálásánál fő kritériumként szerepel.
Célszerűnek tartják létrehozni és koordinálni a tudományos központokat, tudományos-termelési
egységeket, kidolgozni a tudományok fejlődésének stratégiáját, irányvonalát,
a tudományos iskolák alapszabályának kidolgozását, az ifjúságbevonását a tudományos
kutatómunkába, a támogatandó programok pályázati alapon történő kiválasztását.
Fejlesztési alapokat és költségvetésen kívüli pénzeket kívánnak bevonni a
tudományok fejlesztésébe, gazdasági ösztönző rendszert tartanak célszerűnek
kidolgozni, kedvezményes adózást biztosítani a tudományos-kutató tevékenység
számára (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:
48-52).
Az oktatás irányításának
alapjául az állami szervek minden szintjének, az oktatási, tudományos intézetek
és társadalmi szervezetek szoros együttműködése kell, hogy szolgáljon. Az
irányításnak biztosítania kell a törvényesség érvényesülését az oktatási szférában,
egyenlő feltételeket teremteni az oktatásban való részvételhez, állami normatívákat
felállítani az oktatás tartalmát, szintjét illetően, kidolgozni az alkotó
tevékenység ösztönzésének rendszerét, autonómiát biztosítani az oktatási intézmények
számára. Stratégiai feladat a különböző irányítási szintek hatáskörének pontos
meghatározása, az intézmények önkormányzásának biztosítása. A gyakorlatban
fontos teendőnek tekintik a központi, regionális, helyi irányítási szervek
racionális egyesítését, a kettős alárendeltség bevezetését, egységes információs
rendszer létrehozását, a hatáskörök szétválasztását, az oktatási rendszerek
minősítésének kidolgozását, egy új irányítási rendszer tudományos alapjainak
kidolgozását (GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA
„OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:52-55).
A reformokhoz
szükséges anyagi eszközök megteremtése érdekében a legkülönbözőbb források
bevonását tervezik. Stratégiai feladat ezen a területen az oktatás finanszírozásának
olyan hatékony modelljének kidolgozása, amely megfelelne a piacgazdaságnak
az oktatási szférában. Olyan szociális-gazdasági szerkezet kialakítását tartják
célszerűnek, amely ösztönözi az új pedagógia technológiák meghonosítását,
új irányítási módszerek kidolgozását, a nem hatékony kiadások kiszűrését,
növelni a kutatásokra szánt összegeket, segíteni a tankönyvek kiadását. A
gyakorlatban szeretnék megőrizni az állami támogatás prioritását, de jobban
bevonni a régiókat, adókedvezményt biztosítani az államilag hatékony programok
finanszírozása esetén a támogatóknak. Erre a célra a minisztérium alapítvány
is kíván létesíteni. Kiemelten kívánják támogatni a tehetséggondozó oktatási
intézményeket. Az oktatás területén új bankok, részvénytársaságok, alapítványok
létrehozását, illetve külföldi tőke bevonását vették tervbe. A diákok külföldi
továbbtanulásának segítése érdekében állami alapot terveznek elkülöníteni
(GYERZSAVNA NACIONALYNA
PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:52-55).
A nemzetközi
kapcsolatok terén fő feladatként határozták meg Ukrajna integrációját a nemzetközi
oktatási, kulturális és tudományos életbe, a nemzetek és kultúrák dialógusának
megteremtését, a nemzetközi kapcsolatok humanizálását, valamint a nemzetközi
párbeszéd etikai normáinak megerősítését. Prioritásként kívánják kezelni a
közvetlen kapcsolatok kiépítését minden szinten az intézmények között. Rendszeres
együttműködésre törekednek az ukrán diaszpórával, főleg a nyugatiakkal.
Tökéletesíteni
kívánják a külföldi képzés és átképzés rendszerét. A feladatok között szerepel
egy távlati program kidolgozása az ukrán állampolgárok külföldi tanulásának
elősegítéséről, hatékony mechanizmusok kidolgozása a nemzetközi programokba
való bekapcsolódáshoz. Szerződéseket kívánnak kötni a pedagógusok és a tudományos
munkatársak rendszeres cseréjéről, biztosítani szeretnék a kiutazók jogi és
gazdasági védelmét, illetve lehetőséget biztosítani külföldieknek az ukrajnaik
képzéshez államközi szerződések, költségtérítéses képzés formájában. A célok
között szerepel a megfelelő információs háttér, az együttműködést segítő adatbank
létrehozása, nemzetközi központok alapítása, az ekvivalencia-szerződések megkötése
(GYERZSAVNA NACIONALYNA PROGRAMA „OSZVITA”. UKRAJINA XXI SZTOLITTYA, 1992:
59-61).
A nemzeti kisebbségek közoktatási jogának biztosítására
vonatkozó jogszabályok alapjául szolgál Ukrajna Alkotmánya, az ukrán közoktatási
törvény, az Ukrajna nemzeti kisebbségeiről szóló törvény, az Európai Charta,
az európai regionális vagy kisebbségi nyelvekről szóló Charta, a nemzeti kisebbségek
védelmével kapcsolatos szerződések, az emberi jogokról szóló egyezmény, valamint
a gazdasági, szociális és kulturális jogokról kötött hatályos nemzetközi szerződések.
A
jogalkotás alapját képező dokumentum - Ukrajna Alkotmánya. A hatályos AlkotmánytI996.
június 28-án fogadta el Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa. Az alkotmány 10. cikkelye
értelmében az állami nyelv az ukrán, de szavatolt az orosz és a többi ukrajnai
nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme. A nyelvek
használatát Ukrajna Alkotmánya szavatolja és törvény határozza meg. A 11.
cikkely szerint, az állam elősegíti az ukrán nemzet és történelmi tudata,
hagyományai, kultúrája konszolidálódását és fejlődését, valamint Ukrajna valamennyi
őslakos népe (az alkotmány szerint ez a fogalom azon ukrajnai kisebbségek
gyűjtőneve, amelyek nem rendelkeznek anyaországgal történelmük jelenlegi szállásterületükhöz
kötődik, tehát nem tartoznak ebbe a kategóriába például az ukrajnai magyarok,
románok, lengyelek stb., annak ellenére, hogy évszázadok óta az adott területen
élnek, mivel van anyaországuk) és nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális,
nyelvi és vallási sajátosságának a fejlődését.
Az
anyanyelv megőrzését és fejlődését leginkább az oktatás segítheti. Az alkotmány
53. cikkelye szerint mindenkinek joga van a tanuláshoz. A teljes általános
középiskolai végzettség kötelező. Továbbá az állam biztosítja a teljes általános
középiskolai, a szakmai-műszaki, illetve a főiskolai oktatás hozzáférhetőségét
és ingyenességét az állami és közületi tanintézetekben, valamint a nemzeti
kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára. A törvénynek megfelelően szavatolják
azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket az
állami és a közületi tanintézetekben vagy a nemzeti kulturális társaságok
közreműködésével.
Fontos
kérdés, hogyan rendelkezik az Alkotmány a korábban elfogadott törvényekkel
kapcsolatban. A 22. cikkely szerint az új törvények elfogadása vagy a hatályos
törvények módosítása esetén tartalmukra és terjedelmükre nézve az érvényes
emberi és szabadságjogok nem szűkíthetők. A 24. cikkely , amely az állampolgárok
egyenlő alkotmányos jogairól szól kimondja, hogy fajra, a bőr színére, politikai,
vallási és egyéb meggyőződésre, nemre, etnikai és szociális származásra, vagyoni
helyzetre, lakhelyre, nyelvi és más ismérvekre való tekintettel nem lehetnek
kiváltságok és korlátozások.
Vizsgáljuk
meg a kisebbségek oktatását meghatározó, de még az új alkotmány előtt elfogadott
törvényeket.
Ukrajna
nemzeti kisebbségekről szóló törvényét 1992. június 25. fogadták el. A törvény
6. cikkelye szerint az állam minden nemzetiségi kisebbség számára garantálja
a nemzeti - kulturális autonómiához való jogot: az anyanyelv használatát és
az anyanyelvű oktatást, vagy az anyanyelv tanulását az állami oktatási intézményekben,
illetve a nemzeti-kulturális szövetségeken keresztül, továbbá a nemzeti kulturális
hagyományok fejlesztését, a nemzeti jelképek használatát, a nemzeti ünnepek
méltatását, saját vallás gyakorlását, az irodalmi, művészeti, tömegtájékoztatási
eszközök iránti igények kielégítését, nemzetiségi kulturális és oktatási intézmények
létrehozását, valamint minden más tevékenységet , amely nem mond ellent a
hatályos törvényeknek. A törvény 7. cikkelye arról rendelkezik, hogy az állam
intézkedéseket tesz pedagógusok, közművelődési és egyéb nemzetiségi káderek
képzésére az oktatási intézmények hálózatán keresztül, valamint az államközi
szerződések alapján segítik a nemzetiségi kisebbségeket abban, hogy más országokban
képezzenek ki szakembereket.
Az
USSZK 1991 május 23-án elfogadott oktatási törvényét 1996. március 23-án.
Módosította Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa. A módosított törvény 3. cikkelye szerint
az állampolgároknak faji, vallási, nemzetiségi és egyéb hovatartozásuktól
függetlenül joguk van az ingyenes oktatáshoz az állami oktatási intézményekben.
Ezt a jogot az állami és nem állami tulajdonjogú oktatási intézmények széleskörű
hálózata biztosítja. Az oktatáselveit összefoglaló 6. cikkelyben olvashatjuk,
hogy az oktatás minden típusát és formáját hozzáférhetővé kell tenni minden
állampolgár számára, egyenlő feltételeket kell biztosítani mindenkinek a tehetsége,
adottságai kibontakozásához, többirányú fejlesztéséhez. Az alapelvek között
van egy olyan passzus, amely szerint az oktatás és az egyetemes valamint a
nemzeti történelem és kultúra, hagyomány közötti szerves kapcsolatot fejleszteni
kell. Az oktatás nyelvét szabályozó 7. cikkely ezt a jogot áthárítja a nyelvtörvényre.
Az
USSZK nyelvekről szóló törvényét még 1989. október 28-án fogadták el és 1990.
január 1-én lépett életbe. A törvény 2. cikkelye államnyelvvé nyilvánítja
az ukrán nyelvet, de azokon a területeken, ahol a kisebbség többséget alkot,
az adott kisebbség nyelvét egyenrangúnak tekinti az államnyelvvel. A 25. cikkely
garantálja minden állampolgár számára az anyanyelvű nevelést és képzést. Ennek
megvalósítása az óvodai, általános, középiskolai és felsőfokú intézmények
hálózata biztosítja. Ezen intézmények oktatási nyelvéről a törvény 26.,27.,28.
cikkelye rendelkezik. E cikkelyek értelmében az oktatás ukrán nyelven történik,
a nemzetiségek által lakott kompakt területen anyanyelvű oktatási intézmények
hozhatók létre, valamint ukrán tannyelvű intézményekben szülői kérelem alapján
anyanyelvű osztályok és csoportok nyithatók. A 29. cikkely alapján a nemzetiségi
szakembereket képző felsőoktatási intézményekbe a felvételizők anyanyelven
felvételizhetnek.
Hasonlóan
fogalmaz a Legfelsőbb Tanács által 1991. november 1-én jóváhagyott, az Ukrajnában
élő nemzetiségek jogairól szóló nyilatkozat. A nyilatkozat 3. Cikkelye minden
nemzetiség számára garantálja az anyanyelv szabad használatát a társadalmi
élet minden terén, beleértve az oktatást, termelést, a médiát.
Az
Ukrajnában élő magyarok helyzetére vonatkozik az USZSZK és a Magyar Köztársaság
nyilatkozata a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról, amit a két ország
külügyminiszterei 1991. május 31-én írtak alá. A Nyilatkozat 10. pontja szerint:
"A Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket,
hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak
az oktatás minden szintjén. Az ezzel összefüggésben felmerülő gyakorlati kérdéseket
a szükségleteknek megfelelően és a Felek lehetőségeivel és hatályos jogszabályaival
összhangban a jelen nyilatkozat 16. pontja alapján felállítandó Vegyes bizottság
keretében oldják meg. A Felek lehetőséget teremtenek a másik fél területén
élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek arra, hogy saját felsőoktatási
intézményükben tanulhassanak, továbbképzésen vegyenek részt, s szakértők cseréjére
kerüljön sor az oktatás és kultúra területén Saját oktatási intézményeikben
elősegítik a nemzeti kisebbségek történelmének és kultúrájának megismertetése.”
Az Ukrán Oktatási
Minisztérium 1997. Május 14-én egy Csernovciban rendezett oktatási konferencián
minden előzetes egyeztetés nélkül ismertette a nemzeti-kisebbségek oktatási
koncepcióját, ami nagy tiltakozást váltott ki a kisebbségek körében. A tervezet
lényege a polikulturális oktatás, amelyen a koncepció definíciója szerint
az " ukrán mentalitás kialakítását" értette. A tervezet a nemzetiségi
iskolák rendszerét az óvodai és elemi iskolai képzésre redukálta.
1997. augusztus
4-én jelent meg a koncepció második változata, amely csak jelentéktelen módosításokban
tér el az elsőtől. Többek között kihagyták az "ukránmentalitás kialakítása"
kifejezést, ám a dokumentum szellemében és konkrétumaiban továbbra is ezt
irányozza elő. Az anyanyelvi oktatás rendszerében nem szerepelnek a nemzetiségek
nyelvén működő általános és középiskolák, hogy a szak és felsőfokú oktatási
intézményekről már ne is szóljunk. A hangsúly a polikulturális nevelésre esik,
ami alatt azt kell érteni, a koncepció szerint, hogy az iskola keretén belül
különböző anyanyelvű gyerekeket oktatnak – kétnyelvű tanárok általában – ukrán
nyelven, s mindezek alól csak az "etnikai jellegű tantárgyak" képeznek
kivételt. A tervezet a matematikai, technikai, művészeti stb. jellegű tantárgyakat
is az "ukranisztika" körébe sorolja. A második tervezet a földrajzi
nevek anyanyelven történő használatát is "kifelejtette" a deklarált
jogosítványok köréből.
A
tervezet több helyen hivatkozik a nemzetközi gyakorlatra, a fejlett európai
országok és Amerika oktatási modelljeire, a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi
jogokra, normákra, Ukrajna hatályos törvényeire, nemzetközi szerződésekre.
A koncepciónak
megszületett a harmadik változata, ami az előző kettőhöz viszonyítva is rosszabb,
pontosabban egyértelműbb. Az előző két tervezetben burkoltabban szerepeltek
azok a törekvések, amelyek a nemzeti kisebbségi oktatási hálózat leépítéséhez
vezethetnek. Ebben a változatban egyértelműen leírták, hogy anyanyelvű oktatás
az elemi tagozaton valósulhat meg, a későbbiekben előbb néhány tárgy, majd
az összes többi ukrán nyelven történhet. Ismerik, mert többször elmondtuk
már a koncepcióval szemben megfogalmazott kifogásainkat, mégis célszerűnek
tartom még egyszer összefoglalni.
Az oktatási koncepció egyoldalúan, csak a nemzetiségi
iskolák számára, javasolja a polikulturális (multikulturális) oktatási elmélet
bevezetését. Ez egyrészt diszkriminatív jellegű és alkotmányellenes mert az
állampolgárokat faji szempontok alapján különbözteti meg. A kisebbségek számára
célszerűnek tartott oktatási elmélet alatt az első változatban egyértelműen,
a másik két változatban burkoltan az "ukrán mentalitás kialakítását"
értik, ami azt jelenti, hogy a kisebbségektől nem az ukrán társadalomba való
betagozódást, hanem az ukrán nemzetbe való beolvadást várják, ami ellentéte
a multikulturalizmus pedagógiai elméletének. A multikulturalizmusta 70-es
években bekövetkezett olajválság után fejlesztették ki a nyugati társadalmakban,
ahol kétkezi, képesítés nélküli, főleg a harmadik világból menekült, vagy
áttelepült munkások százai marginalizálódtak. Felzárkóztatásuk és integrálódásuk
érdekében dolgozták ki a multikulturális elméletet (a nagy egységes elmélet
még nem született meg), melynek lényege a következőkben áll:
— elfogadja
a kisebbségi normákat értékeket , hagyományokat;
— elfogadja
a létező kultúrákat;
— nem formál
a politikában entitásokat;
— nem felzárkóztató
oktatás;
— meg akarja
őrizni a kisebbségi kultúrákat , amelyekkel dolgozik;
— nem akarja
kirángatni kisebbségi kereteikből;
— azt akarja,
hogy együtt éljenek a kultúrák pluarításával;
— nem megszüntetni,
hanem megőrizni akarja a sokféleséget.
Elméletről beszélhetünk,
hiszen egyelőre csak a kihívás ismert és az oly sokat és sokszor hivatkozási
alapul felhasznált nyugati társadalomban sem születtek gyakorlati megoldások,
mert bár elfogadják a pedagógusok és az iskolák az elméletet a gyakorlatban
nem sikerül ennek érvényt szerezni (KOZMA, 1993).
A koncepcióa polikulturalizmus gyakorlati megvalósításaként
a kisebbségek számára a kétnyelvű oktatást ajánlja.
Második oldal
negyedik bekezdése eleve szeparatizmussal gyanúsítja a kisebbségeket, mert
azt írja, hogy az ukrán állam csak a nemzetiségek megalapozott igényeit és
követeléseit elégíti ki , nem engedi, hogy a nemzetiségi- kulturális szervezetek
leple alatt az oktatási intézményekben politikai és szeperatista pártok és
mozgalmak fészkeljék be magukat. E fél mondattal elintézett kérdés nagyon
veszélyes, mert nem definiálja, hogy mit ért szeparatista párton vagy mozgalmon,
és egyáltalán ki vagy kik állapítják, állapíthatják meg mi egy-egy kisebbség
részéről a megalapozott és a jogos igény.
A negyedik oldal
második bekezdése szerint a nemzetiséghez tartozó polgárok kötelesek a többség
jogait tisztelni, míg a kisebbség jogainak biztosítása a törvény keretein
belül történik Ukrajna territoriális egységének és szuverenitásának tiszteletben
tartása mellett. Ez burkolt megfogalmazása az uralkodó és a szolganép kialakítására
tett kísérletnek. A negyedik oldal második bekezdése szerint a nemzetiségi
nyelven folyó oktatás nem akadályozhatja az ukrán nyelv oktatását, mert ennek
elsajátítása a szociális béke feltétele. Valójában a szociális béke feltétele
az emberek által igényelt szabadságok és jogok megadásával biztosítható, ami
feltételezi a nyelvhasználat megválasztását bizonyos társadalmi terepen és
a nyelvtanulás önkéntességét.
A negyedik oldal
második bekezdése szerint az oktatás nyelvét a helyi végrehajtó hatalom állapítja
meg a tanulók nemzetiségi összetétele alapján. A különböző nemzetiségű tanulókat
oktató intézményekben azonban az oktatás nyelve ukrán, s a nemzetiségi osztályok
csak a lehetőség szerint alakíthatók. A hatályos törvények értelmében az oktatás
nyelvét a tanulók, illetve az őket képviselő szülők kérelme alapján lehet
megállapítani, és faluhelyen 3 fő esetében anyanyelvű oktatást kell indítani.
Az adott pont azért is veszélyes, mert ezek szerint egyik napról a másikra
a szocializmus vívmányaiként számon tartott két - három tannyelvű iskolákat
azonnal ukrán tannyelvűvé nyilvánítanának.
A negyedik oldal
harmadik bekezdése szerint a nemzetiségek igényeiről való gondoskodás előfeltételezi
a civilizált államok megértését. Ez a mondat egyértelműen azt sugallja az
anyaországoknak, hogy ne álljanak ki a kisebbség jogaiért.
Az ötödik oldal
második bekezdése szerint a kisebbségek kulturális sajátosságainak megőrzése
nem vezethet nemzetiségi izolációhoz. Ez egyértelműen ellentétben áll az ötödik
oldal első bekezdésével, mely szerint az oktatás alapelve a polikultúralizmus,
aminek lényegét korábban ismertettem. Az izolációt éppen azzal idézhetjük
elő, ha a tanulók oktatását egyik napról a másikra átvezetjük egy kétnyelvű
oktatásra olyan feltételek mellett, amelyek most jellemzik a helyzetet, s
így mivel a pedagógusok zöme nem beszéli megfelelő szinten az államnyelvet
egy köztes nyelven folyó oktatásnak, tesszük ki tanulóinkat, amely eredményeképpen
sem a tananyagot, sem a nyelvet nem sajátítják el. Ennek eredményeként valóban
szellemi gettósodás mehet végbe, s a szociális létra legalsó fokáról nem tudnak
feljebb kerülni tanulóink.
A hatodik oldal
első bekezdése szerint a felsőoktatási intézményekben csak az anyanyelv, irodalom
és anyanemzet történelme folyhat anyanyelven, tehát minden nemzetiségi felsőoktatási
intézmény létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hasonlóképpen nyilatkozik az esti
és levelező oktatásról középszinten is.
A hatodik oldal
első bekezdés értelmében a kisebbségek számára az állam által támogatott vasárnapi
iskolák rendszereit ajánlja, amely viszont törvényileg nem garantált és mint
tudjuk saját példánkon ehhez még erkölcsi támogatást sem nyújt.
A hetedik oldal
első bekezdése szerint a nemzetiségi nyelveken folyó oktatási intézményekben
az oktatás folyamatában az anyanyelven tanított tárgyak esetében kötelező
a tartalmi és terminológiai fordítás ukránra. Ez ismételten a köztesnyelv,
vagy makaróninyelv kialakulásához vezet és veszélyezteti az oktatás színvonalát.
Gyakorlatban azt jelenti, hogy az adott tárgyra fordított időben egymás után
két nyelven kell előadni a tananyagot így elmélyülésre, begyakorlásra nem
jut idő.
A tervezet hetedik
oldalának negyedik bekezdése szerint a nemzetiségi nyelven működő iskolákban
a 4-ik osztálytól kezdve kétnyelvű tanítást vezetnek be, vagy fokozatosan
átmennek a tantárgyak (mindegyik) ukrán nyelvű tanítására. Ez egyértelműen
iskoláink leépítéséről szól.
A nyolcadik
oldal ötödik bekezdés alapján az iskolák végzőseit osztályozni kell ukrán
nyelvből, ami jogot ad nekik arra, hogy felsőoktatási intézményekben tanuljanak,
amelyekben az oktatás ukrán nyelven folyik. E bekezdésből egyértelművé válik,
hogy boldogulni, továbbtanulni és magasabb szinten szocializálódni csak ukrán
nyelven lehet. Mindez a nemzetiségi polgárokat másod, harmadrendű polgárokká
degradálja és ezáltal az egész közösségből kiszolgáló népet csinál.
A kilencedik
oldal hatodik bekezdése szerint a nyelvek tanítása során meg kell találni
a cirill ábécéről a latín ábécére és (vissza) való optimális átmenetet. Ezt
értelmezni és magyarázni sem lehet, mert elképzelhetetlennek tűnik és emlékeztet
századunk 20-as éveire, amikor a Szovjetunió több népét arra kötelezték, hogy
térjenek át a cirill írásmódra.
A tizenegyedik
oldal negyedik bekezdése szerint a pedagógusok felkészítésének központi kérdése,
hogy olyan kádereket neveljenek, akik mindkét nyelvet szabadon beszélik. Ez
magába hordozza azt a veszélyt, hogy a pedagógusi, emberi értékek szempontjai
kiszorulhatnak az oktatásból és egyértelműen kizárja a nemzetiségi lelkületet
és sajátosságot a pedagógusképzésből. Következésképpen a nemzetiségi iskoláknak
ukrán szellemiségűvé, lelkületűvé kell válnia.
A tizenharmadik
oldal első bekezdése szerint tilos a társadalmi szervezetek, egyházak beavatkozása
az oktatási intézmények munkájába. Hatályos törvények rendelkeznek arról,
hogy az egyház és az iskola elkülönített intézmény, viszont ez előbbi megfogalmazás
már megkérdőjelezi az egyházak és szervezetek által alapított privát intézmények
létjogosultságát is.
A tizenharmadik
oldal második bekezdése a külföldi államok, szervezetek, alapítványok és személyek
által létrehozott magán oktatási intézmények teljes körű állami és helyi ellenőrzését
és irányítását tartja szükségesnek. E passzus diszkriminatív kiemelése rosszindulatot
tükröz, hiszen minden oktatási intézmény szakmai-, illetve törvényességet
betartó felügyeletét napjainkban is az állam gyakorolja az általa létrehozott
szerveken keresztül. Ez a bekezdés az államnak a civil szférában való belenyúlásával
próbálja a totális kontrolt megteremteni.
A tizennegyedik
oldal a nemzetközi kapcsolatok lehetőségeiről szól, mely szerint az oktatási
intézmények külkapcsolatait az Oktatási Minisztériumtervei által megszabott
kereteken belül kell megvalósítani. Ez egyértelmű visszalépés a Szovjetunió
gyakorlatához, amikor egy-egy testvériskolai kapcsolat létesítését is minisztériumi
engedélyhez kötötték, vagyis a civil szféra leépítését, visszaszorítását szolgálja.
Az Ukrán Oktatási
Minisztérium 1998 júliusában új, immár negyedik tervezetét dolgozta ki az
Ukrajnai kisebbségek oktatásáról szóló koncepciónak. A korábbi gyakorlatnak
megfelelően most sem küldték meg az illetékes kisebbségi érdekvédelmi szervezeteknek
és azok legitim állami képviselőinek véleményezés céljából, hanem miután az
újonnan kinevezett kisebbségi megbízott Ungváron járt, megyei képviselőnk
Brenzovics László rutin kérdésére, hogy mi van a koncepcióval amit korábban
állítólag visszavontak, azt a választ kapta, hogy augusztusban fogják tárgyalni,
tehát holt szezonban amikor a pedagógusok szabadságon vannak. Ezután Kovács
Miklós parlamenti képviselő kérésére két héttel később megkaptuk a koncepció
legújabb tervezetét.
A koncepciótervezet
bevezetőjében kifejtik, hogy a tervezetet a nemzetközi gyakorlat és a hatályos
törvények figyelembevételével dolgozták ki úgy, hogy az kielégítse az egy
tömbben és szórványban élő kisebbségek igényeit. A koncepció célja, hogy segítse
a kisebbségek integrációját az ukrán társadalomba, azok elsajátíthassák az
európai és világ kultúra értékeit, meghatározzák a nemzetiségi kultúrák helyét
az ukrán kultúrában.
A harmadik oldalmásodik
bekezdése szerint, az oktatás nyelvét minden konkrét esetben a helyi hatóságok
állapítják meg a szülők kérvényének figyelembevételével. A többnemzetiségű
oktatási intézményekben az állam nyelvén folyik az oktatás, lehetőség szerint
külön osztályok szervezhetők a nemzetiségek nyelvének oktatására. Az
ukrán lakosság oktatási igényeinek figyelembevétele a kompakt nemzetiségi
területeken kötelező. A korábbi törvények értelmében
, így az oktatás nyelvét meghatározó törvény szerint azokon a területeken,
ahol különböző nemzetiségűek élnek az oktatás a szülők által elfogadott nyelven
folyik Az iskolákban más tannyelvű osztályokat is létrehozhatnak a nemzeti
kisebbségek igényeinek megfelelően nem csak a nemzetiségek nyelvének oktatására.
Mint korábban kifejtettük az alkotmány 24. cikkelye szerint az állampolgárok
egyenlő alkotmányos és szabadságjogokkal bírnak és "senkinek nem lehetnek
előjogai, senkit nem korlátozhatnak faji hovatartozása, bőrének színe, politikai,
vallási vagy más meggyőződése, neme, etnikai vagy szociális származása, vagyoni
állapota, lakhelye, nyelve, vagy egyéb körülmény alapján", tehát az ukránoknak
sem.
Az oktatásszerkezetével
kapcsolatban a tervezetötödik oldalának második , harmadik negyedik bekezdésében
olvashatjuk, hogy az anyanyelvű oktatás esetén kötelező a szakkifejezések,
a tananyag rövid tartalmának , fogalomrendszerének ismertetése ukrán nyelven
is, ami ilyen formában negatív hatással lesz az oktatás színvonalára, hiszen
az oktatásra fordítható effektív idő csökkenésével jár. A tervezet szerint,
a negyedik osztálytól kezdve folyamatosan át kell térni néhány tantárgy ukrán
nyelvű oktatására. A felsőbb tagozatokon a tantárgyaknak nem kevesebb, mint
4O %-át ukránul kell tanítani. Ez utóbbi intézkedés elsősorban a történelemre,
Ukrajna földrajzára, jogi alapismeretekre, technikára, testnevelésre, és katonai
alapismeretekre vonatkozik. Az adott tervezet ellent mond az ukrán alkotmánynak,
kisebbségi, oktatási törvényeknek. A nemzeti kisebbségek kulturális igényeinek
kielégítésére az esti és levelező iskolákban oktatható az anyanyelv, irodalom,
nemzetiség kultúrája, ami azt jelentené, hogy ilyen típusú anyanyelvű intézmény
létrehozását nem is tervezik.
Az ötödik oldalhatodik
bekezdése szerint az általános középiskolákban ukrán nyelvből kötelező érettségi
vizsgát terveznek, ami azt jelenti, hogy a jövőben nem lesz módja az anyanyelvű
felvételizésre a kisebbségeknek.
A hetedik oldalhetedik
bekezdése szerint a szakképző iskolákban anyanyelven csak a népi kézműves
mesterségeket oktathatják. Ezekben a csoportokban is a történelem, Ukrajna
földrajza, jogi alapismereteket, testnevelést ukrán nyelven kell tanítani.
A nyolcadik
oldal első bekezdése szerint a felsőoktatási intézményekben a tanári szakok
közül a nemzetiségi nyelvek és irodalom, a szülőföld történelme és földrajza
oktatására felkészítő szakok esetén lehetséges az anyanyelvű képzés. Az ukrán
nyelv és irodalom, történelem, Ukrajna földrajza, filozófia, jog tantárgyak
ukrán nyelven tanítandók. A felvételi vizsgáknál kötelező ukrán nyelvből és
irodalomból tesztet írni a diákoknak.
A kilencedik
oldal harmadik bekezdése értelmében egyes felsőoktatási intézményekben létrehozhatók
fakultációk, csoportok alcsoportok azon tantárgyakból, amelyek oktatása a
nemzetiségek nyelvén folyik az iskolákban és szakmunkásképzőkben. A fő feladata
kétnyelvű pedagógusok képzése.
A tizenegyedik
oldal első bekezdése szerint politikai pártok, társadalmi szervezetek és vallási
szervezetek beavatkozása az oktatási intézmények működésében tilos.
A tervezet tizenegyedik
oldalának harmadik és negyedik bekezdésében az áll, hogy a különböző intézmények
együttműködése külföldi oktatási intézményekkel az Ukrán törvények nemzetközi,
államközi és ágazati legalizált szerződések alapján történhet. A külföldi
államok képviselői csak abban az esetben ismerkedhetnek az oktatási intézmények
működésével, ha azt államközi vagy ágazati szerződések előirányozzák.
A tizenegyedik
oldalutolsó hetedik bekezdése szerint a diákok külföldi tanulása, szakmai
gyakorlata, tudományos tevékenység, a Krími Oktatási Minisztérium, a területi
oktatási főosztályok, Kijevi, Szevasztopoli városi oktatási főosztályok állami
adminisztrációk igényei alapján az Ukrán oktatási Minisztérium és Külügyminisztérium
jóváhagyásával történhet.
A negyedik koncepciótervezet
elleni tiltakozások után az adott kérdést nem tárgyalták az oktatási minisztérium
szakmai tanácsadó testületének, a Minisztérium Kollégiumának tervezett ülésén.
A hatályos kisebbségi
törvény, nyelvekről szóló törvény módosítása is napirendre került az 1998-as
parlamenti választások után. Több tervezet is napvilágot látott. Az Ukrajna
nyelveinek fejlesztéséről és használatáról” szóló törvénytervezet a jelenleg
hatályos Ukrajna nyelvtörvénye törvényt kívánja kiváltani. A beterjesztett
törvénytervezetek komoly kisebbségi jogszűkítéseket tartalmaznak.
Az egyik tervezet
kidolgozója a nemzetiség- és migrációügyi Állami Bizottság, benyújtója a Miniszteri
Kabinet. Egyeztetése a szakminisztériummal a dokumentum szerint megtörtént.
A törvénytervezet
a nyelvhasználat szempontjából az első cikkely második bekezdése alapján egy
kategóriába sorolja az állami, önkormányzati, vállalkozói, társadalmi szervezeteket
(tulajdonformától függetlenül) és kimondja, hogy az államnyelv (ukrán) használata
kötelező mindezen szervezetek működésében.
Az első cikkely
harmadik bekezdése szerint mindezen szervezete kötelesek biztosítani az ukrán
nyelv használatának feltételeit (pl. hirdetmények, űrlapok). A második cikkely
harmadik bekezdése kimondja, hogy a kisebbségek nyelvei a rögzített konkrét
eseteket kivéve a kulturális- és oktatási tevékenységben használhatók. A tervezet
kivételt tesz a Krím esetében, ahol is az állami, önkormányzati stb. szervek
munkájában a nemzeti kisebbségek nyelve is használható a második cikkely harmadik
bekezdése szerint (GULÁCSI, 1999).
Az első cikkely harmadik bekezdése szerint az államnyelv
alkalmazásakor „tilos eltérni annak normatív változásától”. A harmadik cikkely
rendelkezése szerint a nyelvi normatívák meghatározására „megfelelő bizottságok
és szervek alakulnak”. Az állam gondoskodik az „ukrán nép dialektikusainak
és írásos emlékeinek megőrzéséről” (az ukrán nép = Ukrajna minden nemzetiségű
polgára). A nemzeti kisebbségek nyelve védelmében hozott intézkedések „nem
szűkíthetik az államnyelv használatának területét” (GULÁCSI, 1999).
A hatodik cikkelyben foglaltak szerint az állami,
önkormányzati, gazdasági, társadalmi szervezetek tulajdonformájuktól függetlenül
dokumentációjukat (mindenfélét), egymás közötti levelezésüket államnyelven
vezetik. A tervezet megengedi, hogy azon a településeken, ahol a nemzetiség
többséget alkot a különböző hirdetmények, rendeletek stb. az államnyelv mellett
fordításban is megjelenjenek. A bélyegzők, körpecsétek, fejlécek stb. Minden
szervezetesetében az államnyelven készül, a külkapcsolatok esetére a fordítás
is elhelyezhető (GULÁCSI, 1999).
A nyolcadik
cikkely második bekezdése szerint az államnyelv tudásának és alkalmazásának
követelményét az állami intézmények és szervezetek tisztségviselőinek attesztációs
feltételei közé iktatják. Ugyanez érvényes a hadseregben szolgálókra is (a
sorállományt kivéve) a huszonnegyedik cikkely alapján. A tizedik cikkely második
bekezdése kimondja, hogy ott, ahol az adott nemzetiség többséget alkot „a
nemzetiségi kulturális szervezetek gyűléseiken az államnyelvet, vagy emellett
az adott nemzetiség nyelvét is használhatják” (GULÁCSI, 1999).
A tervezet
tizenhatodik cikkelyének ötödik bekezdése alapján ott, ahol az adott nemzetiség
többséget alkot, illetve amennyiben kellő számú, adott nemzetiségű személy
igényli, az iskolában az oktatás „az államnyelv mellett a nemzetiség nyelvén
is folyhat”. Mindenfajta középfokú oktatási intézmény végzőseinek vizsgát
kell tenniük ukrán nyelvből a tizenhetedik cikkelyben megfogalmazottak szerint.
A tizennyolcadik cikkely harmadik bekezdése szerint Ukrajnában az „informatizáció”,
a programokkal való ellátás ukrán nyelven történhet majd (GULÁCSI, 1999).
A tizenkilencedik és huszadik cikkelyek a kulturális
és sportesemények nyelvhasználatáról rendelkezik, és államnyelven vezetik.
A nemzeti kisebbségek által vezetett rendezvényeken az államnyelv mellett
a nemzetiség nyelve is használható. Az audiovizuális bemutatókon a más nyelvű
szöveget fordításban, hallhatóan, vagy az államnyelven feliratozva közölni
kell. A nem állami rádió és TV csatornákon az ukrán nyelvű adásidő az összeadás
70%-át kell képezze. Az „ államnyelvnek az információs térben történő megerősödése
érdekében az állami szervek szabályozzák” az idegen nyelvű audiovizuális és
nyomtatott információhordozók behozatalát (GULÁCSI, 1999).
A külföldi cégek
reklámain az ukrán nyelvű megnevezés mellett transzliterációval vagy fordításban
a nyelvi originál saját megnevezése is használható. Azt az ukrán nyelvű variánstól
jobbra, vagy alatta helyezhetik el, kisebb betűmérettel rendelkezik a huszonkettedik
cikkely. Lehetőség van azonban idegen nyelvű reklámszöveg kihelyezésére is
„pótlólagos befizetés” ellenében, amely összeget „az ukránnyelv fejlesztésére
és működésére” használnak fel (GULÁCSI, 1999).
A huszonkilencedik
cikkely szerint az államnyelv „nem alkalmazása” esetén, amikor azt törvény
előírja megszabott büntetést kell fizetni. Ugyancsak büntetést kell fizetni
„az államnyelv normatív formájának szándékos megsértése esetén (GULÁCSI, 1999).
Egy másik tervezetet az államelnök tanácsadói dolgozták
ki. Nagyon csekély eltérés mutatható ki az előzőekben ismertetetthez képest,
így a továbbiakban csak az oktatásra vonatkozó cikkelyeket emeljük ki. Az
adott kérdéskörrel a tervezet III. fejezete foglalkozik. A fejezet 18. cikkelye
az oktatás és nevelésre vonatkozik. Az első pont szerint az állam garantálja
állampolgárainak az oktatást államnyelven. A második pont alapján az oktatás
nyelve minden típusú és tulajdonjogú oktatási intézményben az ukrán. A harmadik
pont intézkedik arról, hogy minden oktatási intézményben kötelezővé kell tenni
az ukrán nyelv tanítását. A negyedik pont szerint a nemzeti kisebbségeknek
joguk van az anyanyelvű tanuláshoz vagy az anyanyelv tanulásához. Az állam
a lehetőségeihez képest saját rendszerén belül megfelelő körülményeket teremt
ehhez és különböző szintű oktatási intézményeket és azok alegységeit hozza
létre a kisebbségi nyelvű oktatásra, vagy azon nyelvek oktatására, melyek
a helyi és egyéb költségvetésből tarthatók fenn, többek között önkéntes adományokból
is abban az esetben, ha ezen oktatási intézmények által adott képesítések
megfelelnek a kompetens oktatási szervek által jóváhagyott normáknak. Az ötödik
pont szerint abban az esetben, ha a tanulók száma megfelelő az oktatás nyelve
az óvodákban és az általános iskolákban az államnyelv mellett lehet az adott
kisebbség nyelve (PROKEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK
I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI
PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17
LYUTOGO 1999 R. SZT. 6).
A 19 cikkely az oktatási intézmények ukrán nyelvikibocsátó
vizsgákról és felvételizésről rendelkezik. Az első pont szerint azon ukrán
állampolgárok, akik általános oktatási és szakképző oktatási intézményekben
végeznek, vagy felvételt tesznek az 1-4 akreditációs fokozatú felsőoktatási
intézménybe kötelesek ukrán nyelvből vizsgát tenni. A második pont szerint
azok a felsőoktatásba jelentkezők, akik nemzetiségi szakképző intézetekbe
jelentkeznek, felvételt tesznek saját nemzetiségük nyelvéből és az állam nyelvből
az állami normatívának megfelelő szinten. A 3. Pont szerint a felsősokú képesítés
megszerzésének alapfeltétele az állami normatívának megfelelő állami nyelvvizsga
ukrán nyelvből (PROJEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK
I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI
PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17
LYUTOGO 1999 R. SZT. 6-7.).
A 20 cikkely
a tudomány nyelvéről intézkedik. Az adott cikkely első pontja szerint tudományos
- kutató munkákat ukrán nyelven lehet publikálni. A második pont szerint a
tudományos eredmények rövid kivonata közölhető más idegen nyelven is. A harmadik
pont alapján az idegen nyelven megjelent publikációkhoz kötelező az ukrán
nyelvű összefoglaló kapcsolása. A 4. Pont értelmében tudományos fokozat megszerzésekor
a munkákat államnyelven lehet csak benyújtani (PROJEKT ZAKONU „PRO ROZVITOK
I ZASZTASZUVANNYA MOV V UKRAJINI” ZA RISENNYAM RADI Z PITANY MOVNOJI POLITIKI
PRI PREZIDENTOVI UKRAJINI VID 25 SZICSNYA C.R. „OSZVITA UKRAJINI N 7 VID 17
LYUTOGO 1999 R. SZT. 6-7.).
Összefoglalás
A kisebbségek
jogait meghatározó törvények és rendeletek Ukrajna önállóvá válásának időszakában,
a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején toleránsnak mondhatók a kisebbségekkel
szemben, hiszen engedélyezik az anyanyelvhasználatot az oktatás minden szintjén,
garantálják a kulturális autonómiát (bár nem definiálják a fogalmat)és azokon
a területeken, ahol a kisebbség többséget alkot, engedélyezik (legalább is
elvi szinten) a kisebbség nyelvét az államnyelv mellett hivatalos nyelvként
használni. Valószínű ezen törvények elfogadásánál meghatározó tényezőként
tartható számon , hogy az ukrán nép is kisebbségnek számított a Szovjetunión
belül, és voltak területek, ahol az ukrán nyelvű oktatás elkezdése bizonyos
engedmények nélkül elképzelhetetlen lett volna.
Az 1992-es oktatási
dolgozók első kongresszusán elfogadott koncepcióalapján megállapíthatjuk,
hogy a születő új állam, oktatáspolitikai törekvéseiben megtalálhatók azok
a gondolatok , amelyek a rendszerváltás utáni években a közép- kelet európai
állam oktatáspolitikáját meghatározták:
az oktatás szerkezeti és tartalmi megújulása, integrálása az európai rendszerbe,
felzárkóztatása a fejlett országok oktatásának színvonalához ;
az állami monopólium megszüntetése az oktatás terén, a különböző szintű
nem állami alapítású oktatási intézmények létrehozásának támogatása által,
az állami oktatási intézmények, decentralizálása, liberalizálása, nyitottságának
biztosítás, révén;
Ugyanakkor a
dokumentum meghirdeti a nemzeti nevelés elméletét, (az oktatás és a nemzeti
történelem, tradíciók szerves egységét, az ukrán nép kultúrájának megőrzését
és gyarapítását, aminek fontos eszköze az oktatás), kifelejtve az Ukrajnában
élő nagy számú kisebbséget, mintha az adott fejlesztési elképzelések rájuk,
a kisebbségek anyanyelvű oktatására nem vonatkoznának.
Az 1996-os év
fordulatot jelent a kisebbségek megítélésével kapcsolatban. Az új alkotmány,
amelynek alapja a nemzetállami gondolat előrevetíti több kisebbséget érintő
törvény módosítását, annak ellenére, hogy a korábban deklarált jogok szűkítését
és korlátozását tiltja.
A kisebbségek
elleni nyílt támadásnak fogható fel az Ukrán Oktatási Minisztérium által 1997
- 1998-as években kidolgozott és kisebbségek oktatását szabályozó koncepciótervezetek.
A benne foglaltak ellentmondanak az összes hatályos, a kisebbségek jogaival,
oktatásával, anyanyelv használatával kapcsolatos törvénnyel, rendelettel.
Az első tervezett a cinizmus határát érinti már címe és bevezetője alapján
a kisebbségek oktatási igényeinek kielégítése érdekében íródik, míg a benne
foglaltatott gondolatok a jelen anyanyelvű , anyanyelvi helyzet leépítésére
irányultak. Az egyik változat szerint a minisztériuma tervezetet a társadalom
tagjai közötti egység megteremtésére alapozva és annak érdekében fogalmazta
meg, holott a társadalmi egység azon múlik, hogyan kezelik a különböző társadalmi
rétegek igényeit, így a nemzetiségek által megfogalmazott igényeket is. Valójában
azt szerették volna elérni, ha a kisebbségek támogatásával elfogadott koncepció
alapján sikerült volna végrehajtania tervezett törvénymódosításokat , melyek
jelentős szűkítéseket tartalmaznak a kisebbségek jogainak biztosítása terén.
A koncepció körüli vita és helyzet jól jellemzi az Ukrajnai állapotokat. A
kisebbségeket, melyek az ország jelentős részét képezik nem vonják be az államalkotás
folyamatába, több évtizedes folyamat helyett egyszeri és azonnali intézkedésekkel
szerették volna megvalósítani a nemzetállam kialakítását. A minisztérium ugyan
nem fogadta el a koncepció tervezetét, de nem is vonta vissza azt. Elképzelhető,
hogy az 1999-es elnökválasztás miatt nem szorgalmazták, de hamarosan visszatérnek
az adott kérdésre.
Hasonló a helyzet
a nyelvtörvény esetében is. A nyelvtörvény összes jelenleg ismert tervezete
komoly megszorításokat tartalmaz a kisebbségek nyelvhasználatával és nyelvi
jogaival kapcsolatban. Egyelőre nem került a parlament elé, mert a parlamenti
bizottságok átdolgozásra visszaküldték a beterjesztőknek. Abban, hogy a parlamenti
bizottságok nem tartották alkalmasnak a parlamenti vitára szintén nagy szerepe
lehetett az államelnöki választásoknak.
A kisebbségek
jogait meghatározó törvénykezések tartalmukat tekintve az utóbbi évtizedben
egy olyan haranggörbéhez hasonlít, amelynek billenő pontja az 1996-os év volt,
és az új évezred fordulóján szára egyre lejjebb csúszik.
Irodalom
Ukrajna Alkotmánya. Elfogadta Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának ötödik ülésszaka
1996. június 28-án. Ungvár: Kárpáti Kiadó, 1997.
Deklaracija prav nacionalnosztyej Ukrajini vid 1 lisztopada 1991 roku
N 171-XII (BBP 1991, N 53, szt. 799)
Gyerzsavnanacionalyna programa „Oszvita”. Ukrajina XXI sztolittya, 1992.
Gulácsi Géza. Feljegyzés az Ukrajnai nyelvtörvény új tervezetéről. Ungvár,
kézirat 1999 január, 2 oldal
Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin
v Ukrajini. Kijiv, 1997.
Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin
v Ukrajini. Kijiv, 1998.
Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin
v Ukrajini. Kijiv, 1998.
Konceptualynyi zaszadi zadovolennya oszvitnyih zapitiv nacionalynih mensin
v Ukrajini. Kijiv, lipeny 1998 roku, rukopisz szt.
Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság
együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén.
Budapest 1991. május 31. Kárpátalja, II. évfolyam 11.szám, 1991.június, 14-15.
oldal.
Ukrajna törvénye a nemzeti kisebbségekről. Elfogadta Ukrajna Legfelsőbb
Tanácsa 1992. Június 25. Kárpáti Igaz Szó, N 108 (14709) 1992. július 21,
1 oldal.
Az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság oktatási törvénye. Kijev, 1991.
május 23. Hatályba lépését jóváhagyta az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa 1991. június
4., in. Orosz Ildikó: „ A magyar nyelvű oktatás esélyei Kárpátalján” (dokumentumgyűjtemény).
Ungvár-Budapest: Intermix Kiadó, 1995, 128-154 oldal.
Zakon Ukrainszkoji Ragyanszkoji Szocialiszticsnoji Reszpubliki „Pro oszvitu”.
Gazeta Oszvita vid 25 cservnya 1991 roku, ctr. 1-3.
Zakon Ukrajinszkoji Ragyanszkoji Szocialiszticsnoji Reszpubliki Pro movi
v Ukrajinszkij RSZR. Gazeta Zakarpatszka Pravda N 254(14088) vid 4 lisztopada
1989 roku, szt.2.
Projekt Zakonu Ukrajini „Pro rozvitok i zasztoszuvannya mov v Ukrajini”rozroblenijDerzskomnacmigracii,
Visznik FSZMM, 1999, szicsnya , szt. 17-23.
Prokekt Zakonu „Pro rozvitok i zasztaszuvannya mov
v Ukrajini” za risennyam radi z pitany movnoji politiki pri Prezidentovi Ukrajini
vid 25 szicsnya c.r. „oszvita Ukrajini N 7 vid 17 lyutogo 1999 r. szt. 6-7.
