Közzétett tanulmányok jegyzéke

A kárpátaljai magyar középiskolások továbbtanulási szándékai

Orosz Ildikó és Csernicskó István

A felsőfokú anyanyelvű képzés több szempontból is meghatározó a kisebbségek esetében. Egyrészt a felsőfokú képzés hozzáférhetősége biztosítja a pozitív irányú vertikális társadalmi mobilitás lehetőségét. Minél magasabb szintű képesítéssel rendelkezik az egyén, annál nagyobb esélye van a munkaerőpiacon. Másrészt az anyanyelvű felsőfokú képzés kihat az összes alacsonyabb szintű képzésre. A felsőfokú továbbtanulási lehetőség erősíti az anyanyelvű oktatás pozícióját, ezáltal a kisebbség nyelvének helyzetét. Kihat az oktatás minőségére is, mert az intézményekben tanulókat (legalábbis azokon a helyeken, ahol felvételi rendszer működik) a felvételi szint elérésére ösztönzi. A felsőfokú pedagógusképzésnek olyan értelemben is van hatása, hogy az onnan kikerülő tanítók, tanárok minőségileg más oktatást valósíthatnak meg. Felismerve a felsőfokú oktatásnak a kárpátaljai magyar közösség vonatkozásában is stratégiai jelentőségét, 2000. tavaszán a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola LIMES Társadalomkutató Intézete egy reprezentatív, Kárpátalja magyarlakta településterületének egészére kiterjedő vizsgálatával többek között a következő kérdésekre keresett választ.

A 2000-ben Kárpátalján érettségiző magyar diákok előtt mennyire vonzó a továbbtanulás?

Hol szeretnék folytatni tanulmányaikat?

Milyen társadalmi tényezők vannak hatással az érettségiző választására?

A vizsgálat során összesen 595, érettségiző osztályba járó magyar diákot kérdeztünk meg. Ebből 269 fő (45,4%) férfi, 323 fő (54,6%) nő. 498 tanuló (85,1%) magyar, 78 ukrán (13,3%), 9 (1,5%) egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. 361 fő (61%) református, 116 (19,6%) római katolikus, 71 (12%) görög katolikus, 29 (4,9%) pravoszláv, 8 (1,4%) más vallású, 7 fő (1,2%) pedig nem vallásos. 369 fő (62,1%) faluban, 225 (37,9%) városban él. Magyar iskolába 412 tanuló (70,1%) jár, ukránba 43 (7,3%). Vegyes, magyar–ukrán tannyelvű oktatási intézmény magyar tannyelvű osztályába jár 103 fő (17,5%), ukrán osztályába pedig 30 tanuló (5,1%). Falusi középiskolába jár 320 fő (56,3%), városiba 156 tanuló (27,5%). Református líceumban 52-en tanulnak (9,2%), római katolikus osztályban 11-en (1,9%). Nyolcosztályos gimnáziumba jár 29 diák (5,1%).

A kérdőíves vizsgálat során egyebek mellett arról érdeklődtünk adatközlőinktől, hogy milyen elképzeléseik vannak a jövőről. Az 1. ábra azt mutatja be, hogy a reprezentatív minta nagyobb része (407 fő, 69,8%) az iskola befejezését követően folytatni szeretné tanulmányait, és mindössze 10,3% (60 fő) kíván munkába állni. 59 tanuló (10,1%) még nem tudja, mihez kezdjen az érettségi után.

1. ábra. Kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szándékai %-ban

1999/2000, N = 595

Arra is kíváncsiak voltunk azonban, befolyásolja-e valamilyen független változó a továbbtanulási kedvet. A tanulmányi átlag és a továbbtanulási szándék között természetes, a khi-négyzet-próba alapján p<0,01 szinten szignifikáns korreláció mutatható ki. [1] Amint az a 2.  ábrából is kitűnik, jelentősen kisebb a továbbtanulni akarók aránya azon tanulók között, akiknek a tanulmányi átlaga nem éri el a 4-et, és a kitűnő (5-ös) átlaggal rendelkező érettségizők körében található a legtöbb olyan gyerek, aki folytatni szeretné tanulmányait.

2. ábra. A kárpátaljai magyar érettségiző diákok tanulmányi átlagának és továbbtanulási szándékának összefüggése (N=595)

Adatközlőink továbbtanulási kedvét más független változókkal is összefüggésbe hoztuk. Vizsgáljuk meg először, hogy van-e jelentős eltérés a fiúk és lányok között e tekintetben. Amint a 3. ábra mutatja, a lányok körében szignifikánsan magasabb a továbbtanulni vágyók aránya.

3. ábra. A nem hatása kárpátaljai magyar középiskolások továbbtanulási szándékára (N=595)

Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e jelentős különbség az egyes iskolatípusba járó tanulók, illetve a magyar és nem magyar tannyelvű intézménybe járó diákok között. A 4. ábrában külön tüntettük fel az általános középiskolák, az egyházi (református és római katolikus) líceumok, valamint a nyolcosztályos gimnáziumok diákjainak válaszait. Jól látható, hogy jelentős különbség mutatható ki az egyes iskolák tanulói között. A hagyományos állami középiskolákban a legalacsonyabb a továbbtanulási kedv, azokban az intézményekben azonban, ahová felvételizni kell, s ahová általában olyan tanulók mennek, akik eleve folytatni szerették volna tanulmányaikat, ennek megfelelően magas a továbbtanulni szándékozók aránya. Az iskolatípusok közötti szignifikáns különbség arra is rámutat, hogy valószínűleg a kétéves hagyományos középiskolákkal szemben a hároméves egyházi líceumokban, illetve a nyolcosztályos gimnáziumokban magasabb, célirányosabb az oktatás színvonala.

4. ábra. A különböző iskolatípusba járó kárpátaljai magyar érettségiző diákok továbbtanulási kedve (N=595)

Amint azt az 5. ábrából is megállapíthatjuk, a falusi és városi székhelyű oktatási intézmények között is jelentős eltérés van aszerint, hogy érettségiző növendékeik milyen arányban szeretnének továbbtanulni. A falvakban iskolába járó gyerekek körében magasabb a tanácstalanok, illetve az iskola után a munkát választók aránya.

5. ábra. A településtípus hatása a továbbtanulásra (N=595)

Érdekes az is, hogy milyen eltérés van az egyes járások, illetve régiók között. Az Ungvári járásban a legmagasabb azok aránya, akik folytatni szeretnék tanulmányaikat, az egykori Ugocsa vármegye területén alakult Nagyszőlősi járásban pedig a legalacsonyabb (lásd a 6. ábrát).

6. ábra. A továbbtanulási kedv járásonkénti bontásban (N=595)

A 7. ábra azt mutatja be, hogy milyen eltérés van a magyar tannyelvű és ukrán tannyelvű osztályba, iskolába járók között. Látható, hogy az ukrán tannyelvű iskolába járó magyar nemzetiségű diákok körében magasabb azok száma, akik az érettségit követően tovább szeretnének tanulni. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az olyan szülők íratták évekkel ezelőtt ukrán iskolába gyermeküket, akik szerint az érvényesülés eszköze az ukrán nyelv, illetve akiknek olyan ambícióik voltak/vannak, hogy gyermekük az ukrán és orosz nyelv ismeretével vigye valamire az életben. A tapasztalatok szerint azok a 2000-ben érettségizett magyar fiatalok, akik ukrán vagy orosz tannyelvű iskolába jártak, társadalmi hátterüket tekintve jellemzően az akkori (a 10-11 évvel ezelőtti) elithez tartoztak, illetve szerettek volna felkapaszkodni. Mivel pedig az oktatás nemcsak a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésére, hanem újratermelésére is hatással van, illetve mert a családi háttér általában meghatározó a pályaválasztásban, természetes, hogy az ukrán iskolába járók körében magasabb a továbbtanulni vágyó magyar gyerekek aránya.

7. ábra. A tannyelv hatása a továbbtanulási szándékra (N=595)

A vizsgálat megtervezésekor feltételeztük, hogy a szülők iskolai végzettsége is hatással lehet a diákok továbbtanulási kedvére, mégpedig oly módon, hogy a felső végzettséggel rendelkező, értelmiségi szülők gyerekei között magasabb lesz azok aránya, akik nem kívánják az érettségivel abbahagyni a tanulást. Az adatok igazolják hipotézisünket: mind az anya, mind pedig az apa végzettsége hatással van a vizsgált változóra, mégpedig feltételezésünknek megfelelő irányban (8. ábra).

8. ábra. Az anya végzettségének és a diák továbbtanulási szándékának összefüggése (N=595)

Érdekesnek találtuk annak megvizsgálását is, hogy milyen szempontok szerint választanak a középiskolások a továbbtanulási lehetőségek közül. A kérdőívben 10 szempontot fogalmaztunk meg, amelyek véleményünk szerint hatással lehetnek az érettségizők választására, és arra kértük az adatközlőket, hogy 1-től 10-ig (ahol az 1 a legfontosabb) rangsorolják a felkínált szempontokat. Az 1. táblázatban az átlagokat foglaltuk össze (minél kisebb egy átlag, annál többen vélték úgy, hogy lényeges ez a szempont, amikor a jövőjükről döntenek).

1. táblázat. A kárpátaljai magyar érettségizők továbbtanulási szempontjai (N=595)

Szempontok	Átlag	Az átlag szerinti rangsorban elfoglalt hely
Azt tanulhassam, amire mindig vágytam.	2,504	1.
Magas szakmai színvonalon oktassanak.	4,560	4.
Elismert diplomát szeretnék.	4,354	3.
Mindegy, mit tanulok, a diploma a lényeg.	7,025	8.
Magyar nyelven tanulhassak.	3,646	2.
Külföldön tanulhassak, nem lényeges, mit.	7,119	9.
Fontosak a körülmények és a jó felszereltség.	5,215	5.
Minél közelebb legyen a lakóhelyemhez.	5,992	7.
Minél kevesebb pénzbe kerüljön.	5,364	6.
Ne vigyenek katonának.	8,131	10.

Az 1. táblázatból kitűnik, hogy adatközlőink tudatosan, vágyaik szerint választanak a továbbtanulási lehetőségek közül, hiszen az Azt tanulhassam, amire mindig vágytam szempontot tekintették a legtöbben meghatározónak, amikor arról döntöttek, hol folytatják tanulmányaikat. Az anyanyelven való tanulás szintén lényeges szempontnak bizonyult középiskolásaink körében. Elég sokan vannak olyanok is, akiknél az a döntő, hogy a megszerzendő diploma magas presztízsű legyen. Az intézményben folyó oktatás magas szakmai színvonala mint szempont csak a negyedik helyen szerepel. A jó felszereltséget és a körülményeket csak az ötödik helyre rangsorolták a diákok. Örvendetes viszonyt, hogy adatközlőink iskolaválasztásában (legalábbis az adatok szerint) nem játszanak meghatározó szerepet az olyan szempontok, mint például a Mindegy, mit tanulok, a diploma a lényeg, vagy a Külföldön tanulhassak, nem lényeges, mit.

Arra is megkértük adatközlőinket, hogy 1-től 5-ig terjedő skálán (ahol 1 a legfontosabb) állítsanak fel fontossági sorrendet aszerint, hol kívánják folytatni tanulmányaikat. A 2. táblázat az eredményeket mutatja.

2. táblázat. A továbbtanulás helyét meghatározó kérdés összesítése (N=595)

Amint az a táblázat adataiból látható, a leginkább preferált hely Magyarország, utána Kárpátalja következik, majd Ukrajna belső területei. Arra kevesen vállalkoznának (mindössze a minta 5,8%-a), hogy külföldön, idegen nyelven folytassák tanulmányaikat.

A kérdőív egyik kérdésével azt kívántuk felmérni, hogy a kárpátaljai magyar érettségizők véleménye szerint mi a meghatározó Ukrajnában a felvételinél. A kérdés megfogalmazása a fentihez hasonló volt. Azt kértük adatközlőinktől, hogy 1-től 5-ig rangsorolják az előre megadott szempontokat. A válaszokat a 3. táblázat tartalmazza.

3. táblázat. A sikeres felvételi szempontjait meghatározó válaszok összesítése (N=595)

Az adatok szerint a 2000-ben Kárpátalján érettségizett magyar diákok úgy vélik, hogy az ukrajnai felvételinél az anyagi lehetőségek számítanak a leginkább, és az alapos felkészültség és tudás csak a második helyen áll. Jól jellemzi az ukrajnai viszonyokat, hogy a protekció került a harmadik helyre. Az államnyelv ismerete a diákok szerint nem annyira lényeges a felvételizésnél. Ennek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy bár máig sincs törvényi garancia a kisebbségek anyanyelvi felvételizésére, a helyi magyar érdekvédelmi szervezetek (elsősorban a KMPSZ és a KMKSZ) határozott fellépésének köszönhetően eddig minden évben lehetőség nyílott arra, hogy a magyar iskolában végzett jelentkezők anyanyelvükön tegyék le a felvételi vizsgákat. A diákok realitásérzékére utal, hogy nem nagyon bíznak a szerencsében a felvételinél, hiszen csak az ötödik, azaz utolsó helyre rangsorolták.

Felmérésünk egyik célja az volt, hogy felmérje: mely felsőoktatási intézmények azok, amelyek a leginkább vonzóak a kárpátaljai magyar fiatalok számára. A kérdőívben 17 intézményt soroltunk fel (amelyek közül 5 magyarországi, 5 kárpátaljai, 4 ukrajnai és 1-1 oroszországi, szlovákiai, illetve romániai volt), és arra kértük az adatközlőket, hogy válasszák ki a listából azt a három intézményt, ahol a legszívesebben tanulnának. Választásukat a magyarországi felvételi jelentkezési laphoz hasonlóan rangsorolták is, 1-essel jelölve azt az intézményt, amely a legvonzóbb, 2-essel a második legvonzóbbat, 3-assal pedig azt, amelybe csak akkor mennének, ha az előző kettőbe nem sikerült bekerülni. Az eredményeket a 4. táblázatban foglaltuk össze.

4. táblázat. Felsőoktatási intézmények közötti választások összegzése (N=595)

	Nem választotta		1. helyen jelölte		2. helyen jelölte		3. helyen jelölte
Hol szeretne továbbtanulni?	n	%	n	%	n	%	n	%
Debreceni Tudományegyetem	324	58,9	91	16,5	81	14,7	54	9,8
ELTE, Budapest	275	49,7	127	23,0	82	14,8	69	12,5
UÁE, Ungvár	324	59,0	95	17,3	58	10,6	72	13,1
KMTF, Beregszász	357	64,9	89	16,2	57	10,4	47	8,5
Technológiai Főiskola, Munkács	456	83,2	25	4,6	44	8,0	23	4,2
Közgazdasági Collage, Dolha	507	92,5	11	2,0	15	2,7	15	2,7
Munkácsi Pedagógiai Főiskola	472	86,3	20	3,7	20	3,7	35	6,4
Szegedi Tudományegyetem	503	92,0	13	2,4	15	2,7	16	2,9
Pécsi Tudományegyetem	505	92,7	19	3,5	8	1,5	13	2,4
Közgazdasági Főiskola, Királyhelmec, Szlovákia	528	96,5	7	1,3	5	0,9	7	1,3
KÁE, Kijev	496	90,7	27	4,9	10	1,8	14	2,6
LÁE, Lviv	512	94,1	12	2,2	9	1,7	11	2,0
IÁE, Ivano-Frankivszk	535	97,8	4	0,7	1	0,2	7	1,3
MGU, Moszkva, Oroszország	529	96,7	4	0,7	3	0,5	11	2,0
SIRE, Nagyvárad, Románia	537	98,5	4	0,7	3	0,6	1	0,2
Nyíregyházi Főiskola	433	79,2	40	7,3	34	6,2	40	7,3
Színművészeti Főiskola, Kijev	525	96,2	9	1,6	4	0,7	8	1,5

Az első helyen rangsorolt intézmények között az ELTE kiemelkedően a legnépszerűbb. Utána az Ungvári Állami Egyetem következik, majd nem sokkal lemaradva a Debreceni Tudományegyetem, s rögtön ezután (mindössze 3 tized százaléknyi különbséggel) a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. Hasonló a sorrend a második és harmadik helyre rangsorolt helyeknél is: az első négy helyen a fent említett négy intézmény osztozik. Ez arra mutat rá, hogy a hazai továbbtanulási lehetőségekkel szemben a magyar érettségizők sokkal inkább a magyarországi intézményeket preferálják, ami pedig egyrészt arra utal, hogy az anyaországi egyetemek magasabb presztízsűek, másrészt arra, hogy a kárpátaljai magyarság széles rétegeiben megfigyelhető tendencia (a magyarországi áttelepülés, munkavállalás szándéka) a közösség jövőjét meghatározó ifjúságnál is kimutatható. Érdemes azt is megfigyelnünk, hogy a kárpátaljai felsőoktatási intézményeknél mára az Ungvári Állami Egyetem elveszítette korábbi monopolhelyzetét, és érettségiző diákjaink jelentős része nem a nagyobb hagyományokkal és magasabb akkreditációs fokozattal rendelkező egyetemet, hanem az újonnan alakult alapítványi Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolát választják.

Az, hogy a főiskola népszerűsége és ismertsége egyre nő a kárpátaljai magyar érettségizők körében, látható az előző fejezetben bemutatott adatokból is.

A reprezentatív felmérés adatai alapján összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a felsőoktatást a kárpátaljai magyar érettségizők a továbblépés, a felemelkedés egyik eszközének tekintik. Abban, hogy a felsőoktatás valóban a társadalmi mobilitás egyik pozitív eszköze legyen, nagy szerepet játszik az anyanyelv és meghatározó a szerepe van az anyaországi és a hazai felsőoktatási intézményeknek.